Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fény mérése

Azt mindenki tudta már régen is, hogy a fény hol nagyobb, hol kisebb mennyisége mérhető, de addig - a csillagászaton kívül - nem volt szükség ennek szabatos meghatározására, amíg a fényképezést fel nem fedezték. Akkor is csak azért, mert a fényérzékeny anyagok nem tudtak úgy alkalmazkodni a fényhez, mint az emberi szem. Ha sok a fény, a pupilla összehúzódik, ezáltal az erős fényből kevés jut a szembe, ha sötét van, kitágul és a gyengébb fény előtt nagyobb út válik szabaddá.

A pupilla funkcióját két úton modellezték. Az egyik a fényérzékeny lemezre, filmre jutó fény mennyiségét szabályozta az útjába helyezett, változó méretű nyílással ellátott eszközökkel (blende), a másik pedig a megvilágítás időtartamát szabályozta (zárszerkezet).

A fényérzékeny anyagra jutó fény mennyisége így a két rendszer ötvözésével már tökéletesen szabályozhatóvá vált, de a tapasztalaton túl – amiből az amatőr fotósnak akkoriban nem sok adatott meg, lévén a fotózás drága és ritka szórakozás – semmi nem mutatott irányt a helyes beállításokra.

Eleinte könyvnyi leírások születtek arra vonatkozóan, hogy adott típusú, érzékenységű képhordozó esetén milyen időjárási viszonyok mellett, a napnak mely szakában mit és milyen blendével, valamint milyen záridővel fényképezzünk. Az alaposabb könyvecskék még arra is kitértek, hogy a Föld mely szélességi körén és mely évszakban, sőt hónapban akartuk a fényképeinket készíteni, s ahhoz is igazította az ajánlott expozíciós adatokat.

E leírásokat követték a tolóléces táblázatok, melyek segítségével már alternatívákat is találhattunk adott fényérzékenység mellett a helyes expozíciós beállításokra (nagyobb blendenyílás - rövidebb záridő, kisebb rekesz - hosszabb expozíció). 

Később a praktikum a fénymérés műszeres megoldásának irányába fordult. Különböző mértékben elsötétített lemezek, különböző átmérőjű fényrekeszek segítségével próbálták az optimális fénymennyiséget meghatározni, míg Riszdorfer Ödön (1893-1945) magyar feltaláló ki nem kísérletezte, és fel nem fedezte a szelén alapú, teljesen korrekt adatokat biztosító fénymérést, de ez már egy másik történet…

Sok amatőr fotós volt persze még ezen felfedezés elterjedése után is, aki nem tudott, vagy nem akart fénymérőt vásárolni. Az ő kedvükért a filmgyártók és – forgalmazók folytatták elődeik hagyományát, s a filmek mellé egyszerűsített expozíciós táblázatokkal kedveskedtek vásárlóiknak.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.