Korok, Képek, Kamerák (Eras, Photos, Cameras)

A fotográfia felfedezése óta foglalkoztatta az embereket a gondolat, nem lehetne-e a laborálási időt valahogyan lerövidíteni. Megkomponálták a képet a mesterek, exponáltak, majd közölték: egy hét múlva, tíz nap múlva lehet jönni a kész fotográfiákért. Hosszú volt a várakozás egy szerelmes férfinak a szíve hölgyéről készített fotóra, de a vasutasnak is a gyermekei igazolványképére.

A türelmetlen nagyközönséget Edwin Herbert Land (1909-1991) amerikai fotótechnikus, a POLAROID cég megalapítója elégítette ki 1947–ben szabadalmazott, ezüstdiffúzión alapuló eljárásával. A polaroid fotózás egyszerű: egyesíti a film előhívásának és sokszorosításának, nagyításának folyamatát. Lenyomod a gombot, a gép kiadja a papírt, a vegyszerek aktiválódnak és kész.

A technológia lényege az, hogy a negatív szalag mellett egy pozitív, ezüstmentes felfogó réteg is része a képhordozónak, melyre a negatív kép kialakításában részt nem vevő ezüstionok átdiffundálnak és ott redukálódva rögtön a pozitív képet adják.

Az előhívás rendkívül érdekes módon történik. A pozitív kockák szélén egy műanyag tasakban helyezkedik el a reagens anyag (karboxi-metil-cellulóz), mely az előhívót és az ezüstion oldószerét is tartalmazza. A megvilágítás után a Polaroid kamerában a negatív és pozitív szalagot két acélhenger szorosan összesimítja, aminek hatására a tasak felreped és tartalma a két réteg közé kenődik.  A negatív előhívása, az ezüstion-diffúzió és a pozitív kép kialakulása egy percen belül megtörténik, ezért a rendszer „egyperces fényképezés” néven is közismertté vált.

A gyorsfényképezést Land 1963-ban fejlesztette tovább a színes képek előállítására alkalmas Polacolor, majd az SX-70 nevű technológiával (1973-ban). Ezekben sárga, bíbor és kékeszöld színezékmolekulákat épített egybe hidrokinon előhívó-molekulákkal és külön rétegekben öntötte a megfelelő komplementer színű (kék, zöld, vörös) érzékeny rétegek alá.  Előhíváskor a színezék molekulái a felettük lévő rétegbe diffundáltak, ahol a fény érte helyeken a hidrokinon oxidálódott és további diffúzióra alkalmatlanná vált. Ezért a különböző színek helyén a kiegészítő (komplementer) szín a rétegben visszamaradt, míg a megvilágító fény színeinek megfelelő színezék a pozitív rétegbe diffundált.

A polaroid képek varázsa nem minőségükben, hanem egyediségükben rejlik. Egyszeriek, és megismételhetetlenek, éppen ezért nem meglepő, ha egy-egy gyűjtő szokatlanul magas árat ad egy elmosódott, színehagyott polaroid fotóért.

A praktikus eljárás végzetét a digitális fotózás jelentette, de Edwin Herbert Land ezt már nem élhette meg. Talán jobb is neki így…